Először is szeretném megköszönni, hogy a rendelkezésünkre állt, biztos vagyok benne, sokan ismerik, de azért kérem, mutatkozzon be, meséljen korai életéről, és hogy került be a repülés világába?

Eredetileg erdőmérnöknek készültem. Egyszer aztán, tizenhét évesen mégis úgy ébredtem, hogy nekem repülnöm kell.  Ami pedig a repülőgép vezetést illeti, vitorlázórepülőn kezdtem 17 évesen, négy-öt perces iskolakörökkel, aztán a nyíregyházi főiskolára nyertem felvételt repülőgépvezető szakon. Nagyon jó képzés volt,  megtanították, hogy kell repülni kötelékben, és belekóstolhattam a műrepülésbe is. Mezőgazdasági repülőgép-vezető szakon végeztem – így azt is megtanultam, hogy kell földközelben repülni –, és miután lediplomáztam, előttem állt a döntés: hogyan tovább? Ajánlottak állást a MALÉV-nél, mehettem volna a mezőgazdaságba is, és megkeresett a repülőiskola kiképzés vezetője is, hogy másodmagammal maradjak ott oktatónak. Azzal csábított, hogy a szabadidőnkben korlátlanul használhatjuk a gépeket, és folytathatjuk a műrepülést – ez pedig olyan ajánlat volt, amit nem tudtam visszautasítani. Öt éven át oktattam a főiskolásokat gyakorlati repülésre, majd 1990-ben Kanadába mentem, mert szerettem volna ilyen környezetben is megmérettetni magam. Onnan kanadai kereskedelmi pilóta engedélyel és úszótalpas képzéssel tértem haza, és az Air Service-nél folytattam pályafutásomat L-410 típuson. 1994-től 2 évig a Linair Yak-40-én repültem, majd 1996-tól a Malévnél repültem Boeing 737 típuson. Később a Légügyi Hivatalnál dolgoztam néhány évet, ahol többek között a magyar pilóta jogosítványok EU-s elfogadtatásában segítkeztem főosztály vezetőként, majd a Wizzair következett, az Airbus 320 típus megismerésével. A műrepülést azonban a kanadai évet leszámítva sosem hagytam abba, “amatőrként” mindig szakítottam időt rá.

 

Jó pár éve ismert szereplője a hazai műrepülésnek, és külföldön is tudják az Ön nevét. Ennyi év után mondhatni rutinból megy a program lerepülése, vagy azért még dolgozik az adrenalin?

A légibemutatókat mindig alapos “helyszín felmérés” előzi meg, terepakadályok, stb. tekintetében, de magát a bemutatót soha nem tervezem meg előre, a nézők inkább egy hangulatot, impressziót látnak a levegőben. Ez sokmindentől függ, hogy milyen tartalmú lesz a bemutató, a nap állásától, hogy lehetőleg minél kevesebbet nézzenek a nézők nappal szemben, a felhőzettől, a hőmérséklettől (meleg időben jóval gyengébb a motor), illetve a közönség által legjobban kedvelt résznél, az alacsony repülésnél a terepakadályoktól, egyéb biztonsági szempontoktól. Mindig az adott környezet adottságait kihasználva próbálok a legtöbbet nyújtani a közönségnek.

 

Olvastam, hogy több világrekord is a nevéhez fűződik. Ezekből van „kedvenc” amire szeret visszaemlékezni?

Az 5 Guinness rekordot nem tartom sport teljesítménynek, mindig is egy adott rendezvényt, évfordulót, stb. próbáltam megtisztelni egy-egy Guinness rekord végrehajtásával.

A legzavarbaejtőbb talána 408 folyamatos orsó rekordja volt, amikor az Arab Emirátusokban egy nagy repülőnap keretén belül kíséreltem meg a rekordot. A szervező úgy gondolta, hogy kb. 5 perc elegendő lesz ehhez a rekordhoz, azonban a 29-dik percben még tartott a rekord kísérlet, így néhány utánam következő programot törölnie kellett  a szervezőnek a szoros műsor beosztás miatt. Így 400 orsónál úgy döntöttem befejezem, azonban a hivatalos orsók száma 408 lett, mert a helyszínen lévő Guinness képviselő a 400-dik orsó végrehajása után a 8 gyors “örömorsót” is beleszámolta, mivel 400-dik orsónál búcsúzóul teljesen kitérítettem a a csűrőt…

 

Van esetleg még valami rekordkísérlet amit végrehajtana?

 Mint említettem, ezeket  a rekordkísérleteket mindig az “alkalom szüli”, jelenleg nincs a horizonton ilyen. Nagyon szerettem volna még a dubai Atlantis szálloda alatt található lyukon átrepülni, de ehhez sajnos nem sikerült kellő engedélyeket beszerezni, illetve bonyolult lett volna a szálloda erre az időpontra történő kiürítése.

De ha szemben jön valami “nemes” alkalom, nem fogok félre ugrani…

 

Jelen pillanatban van olyan műrepülő pilóta akit tehetségesnek, jó pilótának gondol? Akár hazai akár külföldi?

Nagyon sok jó pilóta van most is, bár itt meg kell különböztetni az airshow és a verseny műrepülő pilótákat. Nekem nagy kedvencem Rob Holland, (USA) aki mindkét műfajban derekasan megállja a helyét, és a freestyle-ban olyan figurákat mutat be, amit még nem látott a volág.

 

Egy MXR Technologies MXS típust repül. Hogyan jellemezné? Jó repülő?

Nagyon szeretem ezt a gépet, ebben a repülőben testesült meg mindaz, amit én egy gépben szeretek, az ereje, a mozgékonysága korlátlan szabadságot ad a levegőben. 

 

A műrepülés mellett is kitölti az életét a repülés? Úgy értem amikor nem bemutatókon repül?

 Igen, sosem voltam “főállású” műrepülő, mindig is polgári repülésben tevékenykedtem. A lerepült 21.000 órámnak csak kis töredéke a műrepülés, a többi oktatás, illetve  “nagygépes” repülés, főleg Boeing-737 és Airbus 320, illetve Falcon 900-as típuson, illetve kisgépen egyébként is gyakran repülök, mint hatósági vizsgáztató.

Talán ezért is szeretem ennyire a műrepülést, mert sohasem volt egzisztenciális kérdés számomra.

 

Az évek során sok élményben volt része, melyikre/melyikekre gondol szívesen vissza?

Nehéz választani, voltak nagy kihívások, mint pl. az éjszakai műrepülés, gyönyörű tájak, mint pl. a dubai pálma sziget, fantasztikus emberek, akikkel együtt repülhettem kötelék bemutatóim során, és nagyon kedves közönség különféle kuktúrákból. Így nehéz lenne bármit is kiemelni. 

 

Mik a reakciók a közönség részéről? Autogram osztás, közös fotók?

Ez szinte elmaradhatatlan része a repülőnapoknak, mindig megtisztelő, ha a nézők ilyet kérnek.

 

A SIAF repülőnapon Ön mondhatni rendszeres vendég. Van olyan esemény amire mindig szívesen megy újra és újra?

Minden olyan rendezvény, ahová rendszeresen hívnak, egy kicsit közelebb áll a szívemhez, hiszen egy kicsit “hazajárok” Nagyon jó látni évről évre ugyanazokat az arcokat, s ha csak pár szóban is, megtudni, kivel mi történt az elmúlt időszakban.

 

Idén Szlovákiában egy nem mindennapi közös repülést láthattunk, Önnel és az Al Fursan csapatával. Tervezett volt vagy aznap egyfajta rögtönzésként jött ez a közös nyitó kötelék?

Alap szabály a repülésben, hogy a rögtönzés sosem jó… Az Al Fursannal régi barátságot ápolok, már többször repültünk együtt, olykor az én 3-as kötelékem is csatlakozott az Al Fursanhoz. Most, hogy itt jártak Európában, gondoltam a SIAF-on is örömmel mutatnánk olyasmit, ami csak ritkán látható, nevezetesen, hogy egy civil gép hátonrepülve vezet egy katonai köteléket. Külön töltetet adott a produkciónak, hogy az Al Fursan tagjai személyes jóbarátaim.

 

Van olyan ország/repülőnap ahol nem repült még de szívesen elmenne bemutatózni?

Igen, Dél-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland még szerepel a bakancslistán, de nem tudom, mikor lesz erre időm. 

 

Tervbe van véve, hogy egyszer abba hagyja? Vagy egy életre szól a repülés?

Úgy gondolom, – legalább is most – hogy észreveszem majd, mikor abba kell hagyni, bár sajnálni fogom, be kell látni, hogy vannak élettani korlátok, mikor már a reflexek lelassulnak, stb…  A nagygépes repülés jelenlegi korhatára 62 éves életkor, addig még van idő… De valami kis kétfedeles “csotrogányom” biztos lesz a nyugdíjas években is, amivel néha beleszagolhatok a jól ismert közegbe, és egy kicsit újra “térkép a táj”…

 

Hol érhetik el a rajongók? Van weboldala?

 Igen, a www.vereszoltan.hu illetve facebookon a veres zoltan airshows név alatt.

 

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakított ránk.

főfotó: AirsportsTv Blog

Szólj Hozzá
X