Először is szeretném megköszönni hogy a rendelkezésünkre állsz, kérlek mutatkozz be olvasóinknak, ki vagy és milyen beosztásban voltál a Légierőnél itthon.

Vincze Ferenc vagyok, 1970-ben születtem Kunhegyesen. Abádszalókon nőttem fel a Kunmadarasi volt szovjet reptér szomszédságában. Gyerekként is lenyűgöztek a repülőgépek, modelleztem- édesapám volt a helyi MHSz modellező klub vezetője-és maketteket is készítettem. Minden számomra elérhető irodalmat elolvastam a repüléssel kapcsolatban. A pályaválasztásban is ez az érdeklődés volt a meghatározó:1985 augusztusában-15 évesen- vonultam be a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola. akkor induló szakközépiskolájába repülőgépgép fedélzeti fegyver berendezés műszerész szakra. 1989-ben fejeztem be tanulmányaimat. Első beosztásomba Taszárra kerültem az MN1929 (101-es Felderítő Század.) állományába. A Javítóosztály fegyver mechanikusa lettem Szu-22 –es típuson. 1992-ben szereztem meg az első osztályú minősítést.Amikor a Szuhoj századból és a két vadászszázadból 1991-ben megalakult a Kapos Harcászati Repülőezred, maradtam a Javító Osztályon és megszereztem a típusvizsgát a MiG-21 típusra is. Sajnos 1996-ban az Ezredet egy tollvonással megszüntették- ezzel a világ legjobb munkahelyét zárták be. 1997 januárjában kerültem Kecskemétre az I.Üzembentartó Századhoz (Puma szd.) fegyver mechanikusként. A MiG-29 típusra szereztem meg a típusvizsgát.  1998-ban ezen a típuson védtem az első osztályos fokozatom, majd 1999-ben visszaellenőrző jogosítást szereztem.2003-ban megszereztem a szakszolgálati engedélyt az L-39-es kiképző repülőgépekre is. Miután 2006-ban megérkeztek Kecskemétre a  Gripenek, ,,A” típusos vizsgával ezt a típust is üzemeltettem ,mint segéd mechanikus. Volt nem egy olyan hét, hogy L-39-est, Mig-29-est, visszaellenőrzőként JAS 39 Gripent segédmechanikusként üzemeltettem. Nagyon szerettem a munkám.2009-ben nyugállományba helyeztek, majd a 2011-2012 években a MH.LéJü-ben alkalmaztak, ahonnan a törvényi változások miatt el kellett jönnöm.2014 óta Ferihegyen dolgozom az Aeroplexnél, ahol nagyon jól érzem magam, kiváló kollégákkal, nagyon érdekes-számomra új-munkát végzünk, új barátságok szövődtek. Egyszóval nagyon szeretek ott dolgozni.

A hazai repülős társadalom elsősorban a rajzaidból, festményeidből ismerhet téged, a rajzolást tanultad valaha?

Mindig is rajzoltam  jól-rosszul repülőket. A párom Kata-aki grafikus-segített elsajátítani a különböző technikákat: ceruzarajz, színes-ceruzarajz, pasztell kréta és végül a festészet.

2003 óta készítek pasztell képeket és 2010-ig nem is nagyon nyúltam más technikához. Pasztell képeimből több kiállítást is rendeztek Kecskeméten, Szolnokon,Szentendrén ,Pápán. 2010 óta Toldi Miklós barátom unszolására kezdtem el akrillal festeni, mostanra képeim 80%-a akrilfestmény,de nem maradtam hűtlen a ceruzához és a pasztellhez sem. Mivel képeim történelmi témájúak, igyekszem a teljes történelmi hűségre, munkámban sokat segítenek repüléstörténetünk kutatói, történészek és az általuk publikált irodalom.

Azt viszont talán kevesen tudják, hogy bizony a Légierő néhány díszfestett gépén is dolgoztál. Melyek voltak ezek?

Pályám során 5 díszfestésű repülőgép különleges festésének megtervezésében és a kivitelezésben vettem részt. Ezek időrendben:1992, Cápeti (Mig-21 bisz, oldalszáma 1904) 2005, Zümi (L-39ZO, oldalszáma 119), 2007, Cápeti II.(L-39ZO, oldalszáma 119) Cápali (L-39ZO, oldalszáma 135) 2008, Gracy(Mig-29B, oldalszáma 11) Itt a díszfestésű gépeknél megkívánom jegyezni, hogy az összes ilyen jellegű munka csapatmunka a tervezéstől a kivitelezésig és amíg mi ezeken a díszfestésű gépeken dolgoztunk, addig a kollégáinknak el kellett látni a mi feladatainkat is. Egyszóval egy-egy ilyen festés létrejöttében az egész alakulat részt vett.

 

Cápeti (MiG-21 bisz, oldalszáma 1904) talán a legismertebb közülük. Hogyan emlékszel vissza arra a gépre? A munkákra és kik segítettek dolgoztak rajta?

Cápeti 1904,az 1992-es repülőnapra készült. Az előző évi repülőnapon a légiharc bemutatóhoz az egyik gépünk- a 1874- svancát és az alsó felületeit befestették fehérre, hogy könnyebben megkülönböztethető legyen a rá vadászó azonos típusú gépektől. Az erős fényben ez nem érvényesült kellő képpen, ezért a következő repülőnapra új ötlet született: valami rikító színnel kell befesteni az agresszor szerepet játszó gépet. Azt én magam nem tudom, hogy ki volt az ötletgazda. Nagy Péter (akkor) fhdgy. úr kapta a feladatot, hogy készítsen látványtervet-Péter magas szinten makettezett és nagyon elkötelezett volt a Magyar repülés ügyében. Peti egy KP MiG-21MF -re készített is egy tervet, amit megosztott velem, kikérte a véleményem. Javasoltam, hogy a II.VH-s -először a Flying Tigers P-40 -esein alkalmazott- cápaszájat tanulmányozzuk-innen emeltük át a száj piros kontúrját, illetve, hogy a szájpadlás és az alsó rész különböző színű legyen. Mi-az eredeti Flying Tigers-től eltérően-fekete és sötét kékes-szürke színt választottunk. Megterveztem a szemet, valamint a ,,Cápeti” feliratot és ki is vágtam kartonpapírból a kliséket. Talán kevesen tudják, de az első Cápeti gépágyúja elé festettünk lángnyelvet is-ez nagyon kevés fotón látszik. Hiányos cápa-anatómiai ismeretünknek köszönhetően mindössze három kopoltyút-az öt helyett- festettünk a gép oldalára. Az üzemeltetési feliratokat szigetelő szalaggal takartuk ki a festés előtt-nehogy ezek hiányában kötekedés legyen. A gép festését Hajcsár Gyula kpa., Csizmadia József ftörm. és Tóth Gábor fhdgy. végezte. Amikor a gép festésével végeztek nekiláttunk a ,,cápásításnak”:a száj külső körvonalát kiragasztottuk szigetelő szalaggal, majd Hajcsár Gyuszi kifestette kis átszóródással a száj belső területeit. A fogakhoz azt találtam ki, hogy vágtam két sablont: egy ívelt éket és egy körívet, ezt a két sablont egymáson tologatva lehetett szabályozni a fogak méretét. Nagy Petivel rengeteget mértünk, próbáltuk tartani a szimmetriát. Péter ötlete volt, hogy fessünk a szájszegletbe vércsöppöket-mintha már megevett volna valakit a ragadozó. A 1904 nagyon népszerű lett a repülőnapon.A következő évben-a Fairford-i kitelepülés előtt fel kellett újítani a gép festését -ebben a munkában én nem vettem részt-ekkor került fel a póttartályokra az általam tervezett kis cápa is.

A gép idehaza nagyon népszerű lett hála a taszári repülőnapoknak, de 1993-ban az angliai Fairfordba is kijutott. Gondolom az ilyen alkalmak okán büszkén tekintettél, te és a készítők a gépre.

A 1904 nagyon népszerű lett a repülőnapon. A következő évben-a Fairford-i kitelepülés előtt fel kellett újítani a gép festését -ebben a munkában én nem vettem részt-ekkor került fel a póttartályokra az általam tervezett kis cápa is.

 

Ugorjunk kicsit az időben, viszonylag rövid időn belül elkészítettétek Kecskeméten három L-39-s festését. Emlékszel a folyamatra, honnan indult az ötlet és mi alkalomból? Kezdjük az elején  Zümivel.

A 2005-ös repülőnapra készülve vetődött fel az ötlet, hogy a Dongó szd. készítsen egy díszfestésű gépet.Ebben az időben olvadt be az Albás Szárnyascsikó szd. a dongó szd.-ba.

Snaiker Sándor szds.-a Dongó műszaki század parancsnoka-kiadta a feladatot, hogy tervezzünk egy igazi dongós díszfestést. Ez nem volt egyszerű, hiszen az Albatrosz szép kecses formája miatt nem igazán dongós.

Polónyi Zsolt ftörm.,Nagy Ervin ftörm. és jómagam elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen is legyen a gép. Több terv is született, de egyik sem volt igazán jó. Amit én rajzoltam inkább egy csíkos szúnyogra hajazott. Polónyi Zsolti jónak találta mégis az ötletemet, azzal a módosítással, hogy nagyobb rovarszemet fessünk a gépre .Megrajzoltam az új szemmel a tervet és tényleg sokkal jobb lett mint a kiinduló ötlet. Ezt a tervet adtuk be, amit aztán elfogadtak.

Az egyik repülés után a zónában Polossal kiragasztgattuk szigetelő szalaggal a leendő festés főbb motívumait. Erre azért volt szükség , mert -követve a kor vívmányait-egy grafikai stúdióban akartuk kivágatni a maszkolásokat, oda viszont pontos méretű vektorosan megrajzolt tervekkel mehettünk. Havasi György (akkor)fhdgy. készítette el -nagy odaadással és rengeteg munkával- aztán a vektoros terveket. Következett a gép előkészítése a festéshez, rengeteg csiszolás, zsírtalanítás, ebből a munkából sokan kivették a részüket: Szabó Attila ftörm.,Winkler Tamás ftörm., Zolnai Róbert törm.,Hajnal Zsuzsa törm. Kálmán Tibor törm. és még sokan mások és persze-mint ahogy már írtam-a mi ,beosztásunkból adódó feladatainkat is el kellett végezni valakinek, tehát bátran mondhatom, hogy a teljes műszaki állomány részt vett valamilyen formában a festés megszületésében. Végül bekerült a gép az ezred festő-hangárjába. A repülő festését Pach József és Zaleczky János vezetésével a MH.LéJü. szakember gárdája végezte. A maszkolások felragasztását a grafikai stúdió munkatársaival együtt mi: Polónyi, Nagy, Szabó, Vincze eszközöltük.  A munka jól sikerült, a közönség szerette a kis Zümit. Sajnos a 119-es gép ezt a ruhát nem sokáig viselhette, de ez már egy másik történet-amit nem én fogok elmesélni.

Gondolom Cápeti II. és Cápali a 1904-s gép okán jött létre. Egyfajta folytatásként?

A 2007-es repülőnapra ismét felmerült egy(-vagy két) Albatrosz díszfestése. Az volt a kikötés, hogy a szűkös költségvetés és a kevés rendelkezésre álló idő miatt ne a repülő teljes átfestésén gondolkodjunk.

Többféle terv is született, végül az én két cápás tervemet fogadták el. A két ötlet megvalósításához kijelölt repülőgép a 119 és 135 oldalszámú L-39ZO lett, így biztos volt, hogy az időközben- szürkére festett- Zümi új, cápa ruhát kap és át is keresztelkedik. A festési munkák Cápeti (ex Zümi) elkészítésével kezdődtek. Felületcsiszolás, sérülések javítgatása volt az első feladat. Mivel nem a teljes repülőt kellett festeni, így viszonylag gyorsan végeztünk ezekkel a munkákkal A repülőgép festését ezúttal is az MH.LéJü. szakember gárdája Pach József vezetésével végezte.  Ezután jöttek a maszkolások, talán ezzel töltöttük a legtöbb időt. Fél óra maszkolás, tíz perc festés. Első lépésként az átszakadásokat készítettük el, ahol a cápa áttöri a repülőgép eredeti festését. Következett a repülőgép orrának fehérre festése majd a cápa felsőtestének kékje. A száradás után kezdtük meg az arc karakter kialakítását, szem és a vicsorgó száj feketéje került fel a gépre, miközben a svancon a csapat másik része -Havasi György szds.,Hellán Andrea törm.Somogyi Tibor ftörm. és Szubota Gábor ftörm maszkolta az átszakadásokat. Ez igazán nagy munka volt. Közben elől lassan kialakult a cápa arca: szem, száj, fogak, vicsorgó ráncok és az öt kopoltyú. Sövegjártó Zoltánnal, Polónyi Zsoltival és Babják Norbival-Ő szintén a LéJü. festő brigádjából való-elől maszkoltunk, Havasi Gyuriék hátul tették ugyanezt-nekik volt nehezebb dolguk. A ,,Cápeti II” feliratot az első Cápeti mintájára terveztem meg, egyúttal emlékezve az első díszfestésű repülőnkre. 3 vagy 4 munkanap alatt végeztünk is a munkákkal, ekkor feladatot kaptunk, hogy készítsük el a másik cápás festést is Cápalit a 135-ös gépre. Nagy rutinnal estünk neki a gép orrának és nagyon tanácstalanul a függőleges vezérsíknak-ahová a zászlót terveztem. Elsőre nem is sikerült a térhatású lobogót felfesteni. Rá kellett jönnöm, hogy amit egy papírlapon kis ecsettel megfestek bármikor, azt nem biztos, hogy meg lehet oldani nagyban szórópisztollyal. Aludtunk rá egyet, átgondoltuk még egyszer és végül Pach Józsinak sikerült felfesteni a lobogót.

Aztán a kerek évfordulóra jött 2008-ban, egy MiG-29 festése következett. Beszélj kérlek erről a munkáról, itt is kik voltak a csapatban?

A 2008-as repülőnapra készültünk-ekkor volt 70 éves a Légierő-amikor jelezték, hogy be lehetne festeni egy 29-est.Az volt a koncepció, hogy a gép festése utaljon az évfordulóra. Polónyi Zsoltival ötletelgettünk, készítettünk jó néhány tervet: először arra gondoltunk, hogy egy Fiat Cr.32-t fessünk a gép hátára-mert 70 évvel azelőtt pont Kecskeméten alakult meg a Dongó szd., ilyen vadászgépekkel. Aztán a tervezgetés folyamán rájöttünk, hogy a Cr.32 nem fér fel a MiG hátára és el is dobtuk ezt az ötletet. Nemzeti színeket álmodtunk a gép felületére, illetve a függőleges vezérsíkra egy sast terveztem, ami egy pajzsot tart benne a 70-es számmal. Közben Szabó Peti és Szubota Gabi is előállt egy tervvel, ahol az egész gép alsó és felső felülete a magyar ék felségjelzést viseli. Ez a terv nagyon tetszett mindannyiunknak, hozzá raktuk az általam tervezett sast és így adtuk le elbírálásra. Dr Toperczer István alez. is tervezett egy festést, ahol a gép felső részén egy Re 2000 héja vadászgép látható, a gép oldalán egy szalag, amelyen a légierő főbb típusainak sziluettjei vannak, a vezérsíkon a parlament volt emlékeim szerint. A terveket elbírálták Toperczer Pisti terve győzött, illetve a mi sasunknak kellett a svancra kerülni.

Elkezdődött a tervezés számítógépes része, amit ismét Havasi Gyuri végzett rengeteg munkával. Gyuri vektoros rajzai alapján elkészültek a maszkolások: kék szalag, sziluettek, sas, illetve – Toperczer Pisti javaslatára – egy babérkoszorúba foglalt 70-es szám, amit a sas tart. a festési munkákat ismét a LéJÜ szakember gárdája végezte Pach Józsi vezetésével. A munkákban sokat segített Gyarmati Noémi hdgy., Balla Gábor törm. és a korábbi gépeknél ismertetett állandó csapat. A munkák vége felé Zsámboki Tibor ezredes javaslatára felkerült még a vezérsíkok belső felületére egy-egy arany Dongó jelvény is.

Miért a Gracy nevet kapta a gép?

A névválasztás ,,Gracy” a gép akkori mechanikusának Winkler Tamás ftörm.-nek köszönhető, hiszen Ő már régóta így hívta kedvenc madarát. Talán kevesen tudják, de jó néhány gépnek volt neve a légierőnkben: 08-as Szu-22UM3 Queen azaz Királynő, melyet a gép mechanikusa Rakozov,, Madár” Mihály adott szeretett társának, vagy a 04-es MiG-29 ,, Rozi”-itt is a gép mechanikusa Kákonyi Róbert volt a keresztapa.

 

Gondolom az évek során nem egy tervből dolgoztatok mindegyik gépnél és azonnal az került a gépekre? Emlékszel bármilyen festési tervre ami végül nem valósult meg?

-A Szu-22-re is volt egy terv, ahol az egész gép fürkészdarázs lett volna feketével erezett fehér szárnyakkal.

-An-26-ra egy nose art-ot terveztem, itt egy magyar menyecske kalocsai mintás lenge ruhában, a kezéből kihulló tűből induló ó kalocsai -egyszínű- minta futott volna végig a gép törzsén és a vezérsíkon.

-Gripenre: a Tiger Meet-re terveztem. A szívócsatornából előbújó puma  két verzióban: egy alacsony láthatóságú és egy vörös pumával. A gép törzsén alul-felül puma lábnyomok, melyek felül az alsó szürkével alul pedig a felső-sötétebb szürkével valósultak volna meg.

Ezek a tervek nem valósultak meg. Terveztem még néhány felvarrót, pólóra festhető figurát.

Figyelemmel kíséred esetleg a jelenlegi külföldi díszfestett gépeket? Van kedvenc?

Nem nagyon figyelem, ha az interneten meglátok egy új festést és tetszik akkor persze jelzem ezt. Évekkel ezelőtt egy francia Mirage-n lévő festés nagyon megtetszett, azt hiszem a NATO Tiger Meet-re készült, de ezen kívül nem volt olyan, ami igazán felkeltette volna az érdeklődésemet.

Szólj Hozzá